1960-1973-ig írta
Magvető kiadó először visszautasította (nehézkes, keserű mondatok)
tetralógia része lett volna (Sorstalanság, A kudarc, Kaddis a meg nem született gyermekért, Felszámolás)
Németországból jelölték Nobel-díjra
filmet készített belőle Koltai Lajos
összetettebben közelít a témához, mint a többi lágerregény
lágerregények pl.:
szikár, érzelemmentes
az értelmezés a végén szokatlan egy tipikus lágerregényhez képest
a lágerregények általános kijelentéseivel nem ért egyet
szerinte nincs kollektív bűnösség
a zsidók sem teljesen ártatlanok
a szövetséges államokban, így Magyarországon is volt antiszemitizmus
a táborok belső világát írja le
összetettnek ábrázolja azt
a konfliktusok forrásai a kívülálló számára apró dolgok: étel, büntetés → de nekik ez határozza meg az életüket a táborban
klasszikus értelemben vett hősiesség nem jelenik meg
a hősiesség apró gesztusokban nyilvánul meg, pl. Citrom Bandi és a lengyel ápoló gondoskodása
a szolidaritás eltűnik: → önző érdekek szem előtt tartása
a túlélésre törekednek
elállatiasodnak, ösztönlények lesznek
kiveszik az ésszerűség
fontos az alkalmazkodás
lépésenként fogadják be az új környezetük elemeit
mindenki más, nincs tipikus lágertag
sajátos hierarchia a rabok közt
Köves Gyurkának nincsenek érzelmi kötődései → nincs, kit elveszítsen azzal, hogy koncentrációs táborba viszik
ez alkalmassá teszi a túlélésre
elején még nem jelent neki semmit, hogy zsidó
érzelmileg buta, bár intelligenciaszintje valamivel jobb az átlagosnál
a regény során kezd fontossá válni neki a zsidósága, pl. kezdi sajnálni, hogy nem tud héberül
sok tapasztalattal lesz gazdagabb
érettebben, árnyaltabban gondolkodik a végén, mint az elején
a régebbi kényeskedéseket, szeszélyeket megbánja
egy fordulópont: az akasztás
az átérzőképessége viszont nem nagyon fejlődik
az eseményeket túléli, de nem igazán éli bele magát
az eseményeket utólag képes elemezni
a koncentrációs táborok szépségéről, boldogságáról ír → sokkoló: milyen akkor a boldogtalanság?
sorstalanság-elmélet: ha az életpálya egy előre megírt sodródás, akkor nincs sorsunk
ha nincs determinizmus, mi írjuk a sorsot, kezünkben a döntés
„koldus és királyfi”: ha nem történt volna meg, milyen lenne?
és más ember, ha hasonló helyzetbe kerül?
-
végig múlt időben ír
de: „ma nem mentem iskolába” ↔ aznap
mintha naplót írna
gyerek stílusa, visszaemlékezés, spontánnak tűnő → darabos mondatok
felnőtt-tudat + kamasz-tudat
nem magyaráz meg sok dolgot utólag, a maga értetlenségében akarja meghagyni az egészet
természetesebbnek tűnik az asszociációk miatt
általában ezt az európai történelem mellékvágányaként kezelik
Kertész szerint ez a kultúránk szerves része, abból fejlődött ki
vállalni kell Auschwitzot, foglalkozni kell vele
nincs kollektív bűnösség és ártatlanság, ld. fent
nem írja meg azonnal, hogy meg tudja érteni, fel tudja dolgozni
a kommunizmus értette meg vele a náci diktatúrát
furcsa, darabos
mintha felnőttektől átvett gondolatokat idézne a gyerek helytelenül?
+ ld. idősíkok, nézőpont
németes mondatszerkesztés (germanizálás), halmozások (tulajdonképpen, egyébiránt, végül is…)
elmozdul a tipikus lágerregény felé
Kertész sok alaptudást feltételez, ezek a filmben jobban érthetőek, pl: kaddis
a színek az idő teltével elmozdulnak a szürke felé
elég darabos és vázlatos lett, akinek van még ötlete vagy javítana rajta, egészítse ki/szerkessze